2013. október 2., szerda

5. fejezet



Drága Olvasók!

Elnézést kérek, hogy csak pár nap késedelemmel hoztam a részt, de betegségem miatt ágyhoz voltam kötve az elmúlt másfél hétben. Remélem azért ez a rövidke fejezet kárpótol majd titeket. Emellett ki kell hirdetnem, hogy egy kis szünetet fogunk tartani így, az ötödik fejezet után, amit arra fogok felhasználni, hogy összegyűjtsem a gondolataimat és új ötletekkel állhassak elétek. Szóval mielőtt egy időre búcsút veszünk, jó olvasást kívánok nektek! Remélem tetszeni fog a fejezet. :) Véleményeiteket írjátok meg kommentben! ;)

...........................................

~ 5. fejezet ~
„Egyik árulás maga után vonja a többit. Egyik hazugság a másikat. Minden titok újakat szül."

Vanessa Clarence azt kívánta, bárcsak láthatatlan lenne.
A nehéz faajtó előtt toporogva már nem is érezte emberi lénynek magát. Jól tudta, hogy odaát, a küszöbön túl a főnöke egy hatalmas íróasztal mögött ül, háttal az ajtónak, ujjai között egy töltőtollat forgat, és kibámul a város lélegzetelállító panorámájára. Rettegés öntötte el, ahogy rá gondolt.
          A főnöke, a GGCorporation vezérigazgatója, és első számú részvényese volt, aki egy egész vállalatbirodalmat tartott a jobb kezében, és még arra is volt ideje, hogy szivarozzon a ballal. A fickó jól tudta, hogyan játssza ki a titokzatosság kártyát. Már majdnem két éve a személyi asszisztenseként dolgozott, de sem a korát, sem a teljes nevét nem tudta, sőt, még az arcát sem látta soha. Mindig háttal ült az ajtónak, kifelé bámulva a lesötétített ablakon és órákig figyelte a járókelőket. Mr. G. G., ahogy vállalati körökben nevezték, mindig igyekezett a háttérben maradni. Sosem mutatkozott nyilvánosság előtt, nem beszélt az alkalmazottaival, és munkatársai nagy része azt sem tudta, hogy létezik. Mindig árnyékban járt és onnan figyelt. Mindent látott és mindent tudott.
          Vanessa hátán végigfutott a hideg. Gyűlölt ezzel az emberrel együtt dolgozni, mert kegyetlennek és veszélyesnek tartotta. Bár semmi illegálist nem tett, mégis olyan különös atmoszféra lengte körül, amitől mindenki megrémült. Igazi vállalati cápa volt, megfontolt, magabiztos, sikeres és piszok gazdag. Ellenfelei és vetélytársai csak Skorpiónak nevezték, mert alattomos volt és elpusztíthatatlan.
          Vanessa lenyomta a hideg vaskilincset és belépett az irodába. Minden olyan volt, mint mindig. Sötét és nyugodt. Pontosan úgy állt minden, ahogy legutóbb, amikor itt járt. Az íróasztal, a toll, a szivarfüst és légkondicionáló halk zümmögése. Leült a nehéz, bársonnyal bevont, arannyal díszített székre, melyet csak a számára készítettek elő és lefektette a kezében szorongatott mappát az asztalra.
          Mr. G. G. meg sem mozdult.
          – Itt van a kiadásokról szóló jelentés a Wesserman ügyben – szólalt meg hosszú percek kínos hallgatása után Vanessa. – Mellékelve beleillesztettem a tárgyalások…
          – Jól tudja, hogy nem erre vagyok kíváncsi – szakította félbe egy érces, mély hang, amitől mindig összerándult a gyomra. – A Wesserman ügy régen lejárt lemez, a kiadások pedig nem érdekelnek. Azt mondja, ami valójában érdekel.
          Vanessa ökölbe szorította a kezét. Már vagy milliószor elgondolkozott azon, hogy miért is dolgozik ennek a férfinak. Tudott minden titkos tárgyalásáról, üzletéről és a sötétben szövögetett világmegváltoztató terveiről, de nem is sejtette, hogy mi lehet ezeknek a mozgatórugója. Hatalomvágy, kapzsiság vagy kegyetlenség?
          Vanessa táskájába mélyítette ujjait, és egy apró mobiltelefont húzott ki belőle. Pár gomb megnyomása után letette az asztalra, majd elindított egy felvett telefonbeszélgetést. Egy férfi hangja csendült fel egészen halkan, suttogásszerűen, ami csupán ennyit mondott:
          – Bent vagyunk. – Majd a vonal megszakadt.
          A lány biztos volt benne, ha láthatná főnöke arcát, azon elégedettség tükröződne.
          – A felvételen Mr. Daniel Matthews hangja szerepel, ha nem tévedek – szólalt meg a Skorpió. – Mikor érkezett be a hívás?
          – Körülbelül egy órája – felet Vanessa. – Meg akartuk várni Ms. Parton jelentkezését is, mielőtt értesítjük Önt.
          – Ez nagyon előrelátó – morogta Mr. G. G. – És mit üzent?
          – Különösebb problémák nélkül bejutott az egérlyukba, Uram. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően Vele is felvette a kapcsolatot. Még ma Las Vegasba utaznak. Tudósítani fog bennünket mindenről.
          Mr. G.G. meg sem mozdult a székben. Pontosan olyan volt, mintha vasból volna. Végül jobb kezével válla felett egy halványszürke színű borítékot nyújtott át a lánynak.
          – Ezután már tervek szerint fogunk haladni. Küldje el ezt a tervezetet minden alkalmazottunknak, aki a programban érdekelt. Valamint szeretném látni az információhalmazt, amit Mr. Matthews szerzett meg nekünk, még ma éjfélig – mondta acélkemény hangon. – Vegye fel a kapcsolatot a Fehér Rókával. Szükségünk lesz a szolgálataira.
          Vanessa gyomra összeszorult a név hallatára. A Fehér Róka… Tudta, hogy szörnyűségek következnek majd, de erősnek kellett maradnia.
          – Értettem – válaszolta, felállt, és elindult az ajtó felé, de megtorpant. Visszafordult és pár másodperc némaság után összeszedte bátorságát, hogy kérdezzen. – Háborúra készülünk, Uram?
          Mr. G. G. finoman felkacagott, majd elnyomta a kezében lévő szivart.
          – Ugyan. Ahhoz egyenlő ellenfelek kellenek. – felelt rekedtes hangon. – Most pedig igyekezzen! Ideje hozzálátnunk Anthony Stevens tönkretételéhez!

Daniel Matthews felvette a telefont.
Ez volt a második hívása a lánytól egy órán belül. A vonal másik végén egy ismerős hang hűvösen köszöntötte. Nem kedvelte ezt a hivatalos hangot, főként olyanokkal, akikkel bizalmas viszonyban volt.
          – Minden a terv szerint haladt? – kérdezte Hailey Parton.
          – Igen, bár nem sokon múlt. Nálad is minden rendben ment?
          – Igen. Nem is sejtenek semmit.

          A vonal megszakadt…

1 megjegyzés:

  1. Drága Alexandra!

    Most találtam rá a történetedre és valami hihetetlenü jó! Nem hízelegni akarok, ez az igazsás és szerintem mindenki egyet ért velem. Bár nem tudom, hogy meddig fog szünet lenni, mert ahogyan láttam ez a rész már négy hónapja fent van. Mindenesetre én tűkön ülve várom a folytatás.

    Ölel,
    Honey Finnick

    VálaszTörlés